0
0
0
s2sdefault

Püspöki biztosunk, Attila atya éppen szerdán ünnepelte a születésnapját. A reggeli alsós szentmise után, a felső tagozatosokkal csendben a kápolnába vonulva alkalmat kerítettünk arra, hogy iskolánk közössége nevében egészséget, hosszú, tartalmas, velünk töltött éveket kívánjunk neki, Isten áldását kérve szép hivatásához. Egy cserép virággal és egy szép verssel ajándékoztuk meg őt.

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.