0
0
0
s2sdefault
Jelentős esemény volt ez nyolcadikosaink életében, s a miénkben is. Bár minden évben útjára bocsátunk egy-egy „fészekaljra” való diákot, mégis ugyanolyan megilletődötten veszünk részt mi is ezeken a közös ünnepi vacsorákon. Nem volt ez most sem másként. Oly gyorsan elszálltak az évek és a félénk, apró gyermekekből komoly, szinte felnőtt hölgyek és urak lettek, akikkel a finom vacsora elköltése után egy pohár pezsgővel koccintottunk a sikeres jövő reményében. A korábbi évek szép szokását megtartva ünnepi műsorral köszöntek el az iskola „legnagyobbjaitól” az alsóbb évfolyamosok, s egy dalcsokorral mi is. S mivel ezen az estén ők voltak az ünnepeltek, így az előkészületeket és a felszolgálást már a hetedikesek végezték, mintegy jelképesen átvéve már most a stafétabotot.