0
0
0
s2sdefault
Szent Erzsébetre emlékezve telt november harmadik hete nálunk. A pénteki napot ünnepi szentmisével kezdtük. Attila atya példabeszédében kiemelte a szeretet és megértés, az önfeláldozás és önzetlenség fontosságát, s röviden felidézte Erzsébet rövid életének főbb állomásait. Erzsébet Magyarországon született, Sárospatakon. Atyja II. András magyar király, anyja Gertrúd volt, aki a Bánk bán című opera egyik fő alakja. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Lajossal, Türingia leendő grófjával. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő nagy gonddal nevelgette a még gyermekként a wartburgi várba érkező kis királylányt. Lajossal kötött házasságából 3 gyermeke született. Egész életét a szegények és elesettek megsegítésének szentelte. 1231 novemberében megbetegedett és 16-án éjfél körül halt meg. Négy évvel halála után szentté avatták. Ünnepét felvették a római naptárba, november 19-re, a temetése napjára. Legendás életének jelképévé vált a rózsa, melyet a nyolcadikosok által előadott Erzsébet oratóriumban is láthattunk. Hagyomány szerint iskolánk végzősei elevenítették meg diáktársaik előtt, majd még aznap az óvodásoknak is a szentté avatott magyar királylány életét. Az előadás után minden tanulónk és ovis kisgyermek kapott egy Erzsébet cipócskát, olyan kis kenyérkét, melyet a jóságos királylány a kötényéből az éhező szegényeknek osztogatott.